A kutya leírása

Az akita nagy, erős felépítésű kutyaként van leírva. A leírás fontos jellemzői a felálló, relatívan kicsi, enyhén előre döntött fülek, csavart farok és nyugodt jellem. A szőrzete egyenes, sűrű, puha, gyapjú alszőrzettel, melyet évente kétszer vált. Tipikus színezésének tartják Japánban a pirosat világos maszkolással, a csíkosat és fehéret (kivéve a fehéret urajiro-val – nagyon halvány szőrzet a pofa oldalán, nyakán, mellén, hasán, a farok alján és a lábakon.) Szabvány szerint az akita nagyon intelligens kutya, amely kitűnik nemességével és büszkeségével. Nagyon tiszta kutya, a higiéniai szokások elsajátítása nála sokkal könnyebben történik, mint más fajtáknál, további előnye a tipikus kutyaszag hiánya. Aki valaha is tulajdonosa volt egy akitának, igazolni tudja, hogy tulajdonságai sokkal terjedelmesebbek. Az akita abszolút hűséget tanúsít családja felé, kötődik hozzá és szót fogad neki. Nem egy olyan kutya, melyet megetetünk és utána meg lehet róla feledkezni. Az akitának szüksége van arra, hogy a család részévé váljon, kívánja a gazdik szeretetét. Nagyon kellemes társ. Nyugodt, kiegyensúlyozott, bátor kutya, amely tökéletes védő ösztönnel rendelkezik. Azonban az akiták két dolgot nem szeretnek: az olyan tulajdonost, aki túlzottan kényszeríteni akarja őket valamire, és a többi nagy kutyát (ez függ az egyed tulajdonságaitól), amelyek rögtön nem alázkodnak meg előttük. A nevelési módszereknek motiváláson, türelmen, nyájasságon, állandóságon és következetességen kell alapulniuk. A mai időkben családi társkutyaként, kísérő kutyaként vagy őrzőkutyaként találja meg helyét.

225 sz. FCI Szabvány, mely kelt 1992. 07. 16-án

Származási országa: Japán
FCI minősítés: 5. csoport (spicc és urtípusú) 5. osztály (ázsiai spicc és rokon fajok munkavizsga nélkül).
Alkalmazása: Kísérő kutya

Teljes külső: Nagy, teljesen arányos kutya, erős testi felépítésű, erős alappal, a másodlagos nemi jellege kifejezett, komplikációmentes, nemes és méltóságos.

Fontos arányok: A marmagasság a test hosszához 10:11 arányú, a szuka kutya valamivel hosszabb.

Tulajdonságok: Nyugodt, hűséges, szófogadó és élelmes.

Feje: A koponyája arányos a testhez képest, széles homloktájék, élesen kirajzolt stop ráncok nélkül. Hatalmas állkapocs, egyenes orrnyereg, orrpofa nagy és fekete. A fehér egyedeknél előfordulhat a hússzínű elszíneződés az orr pofa részen. Agyar: közepesen hosszú és erőteljes. Elvékonyodó, de nem hegyes. Egyenes orrnyereg, ollós harapás, az ajkak feszesek.

Szemek: Viszonylag kisméretűek, mandulaformájúak, egymástól közepesen távol elhelyezkedő, kissé ferde, minél sötétebb, annál jobb.

Fülek: Viszonylag kisméretű, vastag, háromszögletű, csúcsnál lekerekített fülek, egymástól közepes távolságban, ferdén előre- és felállva helyezkednek el.

Nyak: Vastag, izmos, nyaklebernyeg nélküli, a fejjel arányos méretű.

Testalkat: Háta egyenes, erőteljes, ágyéka széles, izmos, mellkasa mély, jól fejlett szügy, szépen ívelt bordák, has felfelé ívelő, a has vonal behúzott.

Farka: Magasan ülő, vastag, erősen hátra felkunkorodó farok, kiengedve a csánk felett ér véget.

Elülső (mellső) végtagok: A lapocka enyhén ferde, jól fejlett, a lábszár egyenes, erőteljes csontozatú, a könyöktájék testhez álló.

Hátsó (medence végtagok): Jól fejlett, erőteljes, közepesen szögelt.

Mancs: Vastag, kerek, jól zárt, boltozatos, feszes.

Mozgása: Rugalmas és erőteljes (energikus).

Szőrzete: Bunda, durva tapintású, egyenes fedő szőrzet, puha, sűrű aljszőrzet. A csánkon és a faron némileg hosszabb, a farkon pedig jelentősen hosszabb szőrszálakkal.

Színezete: Piros, fehér csíkos. A fehér színű egyedek kivételével az összes színváltozatnak rendelkeznie kell “Urajiro”-val. “Urajiro” a pofán, az orr két oldalán, az állkapocs és a nyak alatti részen, a mellkason és a hason, illetve a farok alsó részén és a lábak belső oldalán található fehér (vagy világos) színű szőrzet.

Méret: Marmagasság kanoknál 67 cm, szukáknál 61 cm, plusz/mínusz 3 centiméteres tűréshatárral.

Az AKITA INU a világ legrégebbi kutyafajai közé tartozik. Neveléséről szóló dokumentumok fellelhetők egészen a 15-ik századig, de a csontvázleletek sokkal régebbi eredetről tanúskodnak. Bizonyára léteztek hasonló külsejű kutyák Japánban már több mint 5000 évvel ezelőtt is. Az akita elnevezést a japán Akita prefektúra (megye) után kapta, amely a Honshu sziget északi részén található. A fajta valószínűleg innen származik.

Az INU szó kutyát jelent. Egyik kutyafaj sem rendelkezik ilyen drámai történelemmel és olyan nagy kulturális jelentőséggel, mint az Akita Inu. Japán területén kísérte az embert, segítő társa és barátja volt már sok-ezer évvel ezelőtt. Japán északi részén valószínűleg egyszerre jelent meg az ainok titokzatos nemzedékével, amely az egész keleti világban teljesen elmagányosított. E nemzedék utódai ma a Hokkaido szigeten és a Kuril szigetek déli területein élnek, valamint Szahalin szigetén találhatók meg. Ezek a vadászok és halászok voltak a japán szigeteken kutyáikkal az elsők. A tisztelet, mely ezt az állatot illeti meg, egy legendából származik, mely szerint az ainok kutya és a nő kapcsolatából származó emberek. Az akitákat párosával használták vadászatoknál, hogy a medvéket vagy a fekete vadat sakkban tartsák, amíg nem jönnek meg a vadászok.

A legtöbb feljegyzés az akiták nemes japán feudális családoknál történt tenyésztéséről a 17. századból származik. Az Edo időszakban a Tokugawa és a Taisho családok uralma alatt (1603-1925) kezdődött az akiták szelektív tenyésztése, Tokugawa Tsunayoshi, az ötödik sogun 1687-ben kiadott törvényében utasítást adott összes alattvalójának, hogy kedvesek legyenek minden kutyához, mert ő maga a kutya jegyében született. Kutyaszeretete miatt Inu Kubó-nak nevezték, ami „kutya sógun“-t jelent. Tsunayoshi egyben elrendelte, hogy minden kutyát az „o-inu sama“ megszólítás illet meg, ami „kutya urat“ jelent. A következő időszakban az akitákat kutyaviadalokra használták, mindenekelőtt a szamuráj kutya társaként. A kutyák nagyon gyakran harcoltak, ezért a faj majdnem teljesen kipusztult. A harci kutyák iránti keresletet Tosa inu és más kutyafajokkal történt keresztezéssel elégítették ki, melyeket azonban nem tartottak sokra. 1900. körül kezdett kihalni a kutyanemzedék, és tipikus egyedek csak az Odate város környékén voltak fellelhetők Akita megyében. 1908-ban be volt tiltva a kutyaviadal. Izumi úr, Odate város polgármestere kezdte el népszerűsíteni az eredeti japán kutya tiszta tenyésztési vonalát. Ez lett az alapja a mai Akita Inu fajnak. 1927-ben alapították meg az Akita – Inu Hozonkai klubot (AKIHO) Odate városban. Ez a társaság vezeti a törzskönyvet és döntő befolyása van a fajta szabványának kialakításában. 1931-ben a japán Hirohito császár nemzeti emlékké és kinccsé nyilvánította (minden export be volt tiltva).

Ma Japánban az akitát a hűség kinyilvánításának szimbólumaként tekintik. Tokióban, a Shibuya vasútállomáson 1948. óta áll a “Hachiko” nevű akita bronzszobra, amely emlékeztető a kutya szeretetére és gazdája iránti hűségére. Hachiko egy tanár akitája volt, aki a Tokiói Egyetemen adott elő. Hachiko minden reggel elkísérte gazdáját az állomásra és délután újból üdvözölte. Uemo tanár úr 1925-ben szívinfarktus következtében meghalt. Azonban Hachiko még téz évig minden reggel és délután járt az állomásra, és itt várta a gazdit. 1935. 03. 07-én Hachikót holtan találták azon a helyen, ahol olyan sokáig és türelmesen várakozott. E kutyák odaadásának és hűségének emelt következő emlékmű a bronzból öntött tizenkét életnagyságú akita kutya, melyet a 60-as évek elején Hirohito császár hagyott felépíteni. Azoknak a bátor és derék kutyáknak az emlékére lett felállítva, akik 1957-ben egy japán tudományos expedíciót kísértek a Déli Sarkra. A rendkívüli kemény időjárási viszonyok arra kényszerítették az expedíció tagjait, hogy feladják a feladat elvégzését az út felénél és visszatérjenek. A helyszínen kellett hagyni a felszerelés egy részét és a kutyák csoportját. Három évvel később újból elindult az expedíció. Amikor elértek a helyszínre, boldog üdvözléssel rontott rájuk ez a 12 akita. A kutyák a túlélés érdekében azzal táplálékoztak, amit a parton vadászatuk során el tudtak fogni néhány száz kilométer távolságra az óceántól.

Annak ellenére visszatértek azokra a helyekre, ahol az emberek elhagyták őket és várták visszatérésüket. Végül is kivárták. A második világháború az akiták tenyésztésére nézve katasztrófát jelentett. Tekintettel a nagy élelmiszerhiányra, a kutyák etetése bűnténynek számított és az állatokat megsemmisítették. Csak néhány egyed élte túl a háborút. Az odetei tenyésztők voltak a fő mozgató erő az eredeti, történelmileg megalapozott akita külső bevezetésében, a tömegesen szaporított keverékek helyett. Japán gazdasági növekedése teret biztosított e kivételes kutya megmentéséhez. Ebben az időben kiállításokon is értékelték a Kongo-go és a Kincho-go típusú kutyákat.
Az AKIHO társaság tenyésztői egy veszélyes beállítottságra figyelmeztettek, amit ezek a keresztezett egyének jelentettek. Gömböc, nem elegáns hatalmas testalkat, színében a német juhászra emlékeztető, elfogadhatatlan volt. Az USA-ban ugrásszerűen megnövekedett a Dewa vonal kedveltsége, amit a katonák hoztak ide a második világháború befejezése után. Szerencsére találtak az USA-ban gondviselőket az eredeti japán típusú akiták részére. Los Angelesben megalapították az AKIHO társaság fiókját. E különböző tenyésztői irányelv eredményként két eltérő típus keletkezett: volt úgynevezett „japán“ és „amerikai“. A módosítás, amit a japán klub 1992-ben képviselt a fekete maszkos, hatalmas testalkatú és sötét színű akita végét jelentette. Az „amerikai“ Mexikóban 1999-ben a JKC és az FCI egyezménye alapján önálló fajtaként ismerték el, Nagy japán kutya megnevezéssel. Ezzel az intézkedéssel különböztették meg az eredeti japán típusú Akita kutya tenyésztését a keresztezett „amerikai“ típustól, ami Európában és máshol átfedődött. Az akita a szerencse és az egészség szimbóluma. Emberi szempontból a harmónia, a meleg, az enyheség, a szépség és az elegancia érzését kell kiváltania.

Tekintettel az érdeklődők és kutyatulajdonosok sok kérdésre úgy döntöttünk, hogy egy egyszerű és mindenki számára érthető cikket írunk honlapjainkra. Foglalkozni fogunk az Akita Inu fajta élelmezésének leírásával, de a leírt alapelvek kis eltérésekkel érvényesek az összes nagy testű kutyafajtára. Figyelembe kell venni, hogy a táplálási igényük különösen az életük első évében nagyobb. Ha ebben az időszakban valami el van hanyagolva, többnyire ez már nem módosítható. Azért, hogy a kölyökkutyáknál megfelelően fejlődjön a csontváz, az izomzat és az összes többi szerv, a tápláléknak tartalmaznia kell az összes szükséges anyagot (fehérjék, zsiradékok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, aminosavak, stb.). Fontos a megfelelő tartalom, de az összetétel aránya is. Az első két hónapban, mikor a kölyökkutyák a tenyésztő gondozásában vannak, az anyjuk anyatejjel szoptatja őket, akkor megfelelő a teje, ha tartalmaz minden szükséges anyagot a kölyökkutya megfelelő fejlődése érdekében kis korában. Az anyatej a kölyöknek védőanyagokat is biztosít, mert az immunrendszer még csak ekkor kezd fejlődni. Természetesen a kölyökkutyák száma szerint a 4. – 5. héttől kiegészítő táplálékban is részesülhetnek az anyatej pótlásával, később a kölyökkutyák számára megfelelő granulált táplálékkal, ami egy kevés sótlan és fűszermentes kifőzött lé, melyben megpuhítjuk a granulált eledelt.

A 9. héttől kezdve a kölyökkutyák új tulajdonosaikhoz kerülnek, etetésük naponta 4x – 5x rendszeres időközönként történik, de már csak granulált táplálékkal, amit nagyon kis mértékben lehet hússal gazdagítani, a legjobb a baromfi és egy kis húsleves. Nem szükséges kiegészítőket adni a granulált táplálékhoz. Ezt csak azért tesszük, hogy íz változásokat érjünk el a granulált táplálék egyébként egyhangú ízvilága helyett. Ha az etetést csak granulált eledellel végezzük, idővel előfordulhat, hogy az Ön kutyája az eléje tálalt ételt kezdi elutasítani. Mindig a konkrét egyedről van szó. A húst csak nagyon kis mennyiségben adjuk hozzá azért, hogy ne boruljon fel a foszfor és a kalcium aránya, ami a nagy testű kutyáknál rendkívül fontos. A szuperprémium és prémium sorozat magas minőségű granulált tápláléka a komplett eledel valamennyi szükséges anyaggal, tudományosan kiszámított arányban. A kutyusok számára könnyen emészthető és feldolgozható úgy, hogy a legjobban hasznosítható legyen. Ezekkel történő etetéssel biztosítani tudja a kölyökkutyák megfelelő fejlődését valamennyi fázisban. Ma a granulált táplálék kínálat a kutyák mérete szerint van kialakítva.

Az akita számára kiválasztott táplálék nagy fajták kölyökkutya tápláléka legyen (Large Breed). Természetesen táplálásukat időnként jó kiegészíteni gyümölccsel, zöldséggel, piskótával, túróval, joghurttal, sajttal stb. Semmi esetre se kapják a kutyák az asztalról a maradékokat. A fejlődés időszakában, mikor a fülüket kezdik emelni, nőnek a fogaik, egyidejűleg a viharos csont és izomzatnövekedéssel és természetesen a többi szerv fejlődésével felmerülhet a kalcium hiánya. Azonban nyomatékosan szeretnénk figyelmeztetni arra, hogy a táplálék kiegészítéséről konzultálni kell az állatorvosukkal, hogy elemzés alapján határozza meg hogy ez szükséges-e.
A szervezet ilyen táplálék rövid idejű hiányával meg tud birkózni, de nem tud mit kezdeni a túltengésével. A foszfor és kalcium aránya a táplálékban nagyon fontos. Ezen időszak egészséges túlélése után, ha jó minőségű granulált táplálékkal etetjük, már nem szoktak előfordulni problémák. Természetesen a kölyökkutyák korának megfelelően az etetések számát csökkentjük. A 13. – 14. hónaptól át lehet állni a felnőtt kutya táplálékra (Adult), mikor a táplálék fő részét ismét granulált tápláléknak kell alkotnia.

Még egy dologra figyelmeztetünk: az akita részére készített eledel nem tartalmazhat szóját! Nagyon érzékeny rá és az allergia bőrproblémák formájában jelentkezik, melynek gyógyítása a kutya számára hosszadalmas és nagyon kellemetlen. Ezért nem ajánljuk a szupermarketek által árusított táplálékokat, melyek a gyártási költségek csökkentésének érdekében hulladék lisztet, zsiradékot és szóját tartalmaz. A prémium és szuperprémium sorozatú eledelek, pld. a Best Choice, K 9, Bosch, Acana és mások megfelelő minőséggel rendelkeznek és alkalmasak az akiták részére.

Az eledelt tartalmazó zsákon olvasható kell legyen a szója hiánya. Az akita nem igényes kutya a táplálék mennyiségére nézve, de a fent leírt okok miatt ezt a fajtát megfelelő minőségű táplálékkal kell etetni.

A kutyák számára legfontosabb anyagok az eledelben…

Proteinek: a test építőanyagai. Ezért olyan fontos a proteinek részesedése a táplálékban. Mindenekelőtt nagyon fontos a hasznosíthatóság.
Zsiradék: energiát biztosít a szervezetnek. Az állatok számára a felhasználhatóság szempontjából fontos a zsiradékok zsírsav tartalma és azok összetétele.
Szénhidrátok: gyors és hatékony energiaforrás, melynek nagy jelentősége van az állatok rövid terhelése esetén.
Rost: a növényi ballasztanyagok tartalmát jelöli az eledelben. Nagy jelentősége van a táplálék testben tartózkodásának ideje alatt, azaz az emésztés során.
Vitaminok: nélkülük az anyagcserénél semmi sem működik. Minden vitaminnak megvan a sajátos szerepe. Ezért fontos, hogy a táplálék valamennyi vitamint a megfelelő mennyiségben tartalmazza.
Ásványi anyagok és nyomelemek: fontos alkotórészei a csontváznak és a mozgásszerveknek.

Az akita fajta nevelése következetességet kíván. Azon kívül szükség van a gazdi szeretetteljes és türelmes hozzáállására. Nem szabad akitánkat valamire erőszakosan rákényszeríteni. Megállapítható, hogy így csak megerősíti önfejűségét. Szeretettel, türelemmel, baráti hozzáállással és ésszerű szigorúsággal (ha egyáltalán szükséges) elérhetjük, hogy a kutyája végrehajtsa a kívánt utasításokat. Az akita mindent megtesz a gazdi szeretetéért, habár nem mindig az első szóra. Nagyon figyelmes, intelligens, de önállóan gondolkodó kutya. Ezért fontos, hogy élete első évében megfelelő nevelést kapjon és szocializálódjon. A fiatal egyed az alapvető szokásokat és a szocializálódást kis korában elsajátítja a tenyésztőnél. Körülbelül a 6- 7 hetes korában nagyon lassan kell megkezdeni a nevelését. A tényleges szocializálódás és nevelés a kutya 7 – 8 hónapos korától kezdődik. Ebben az időszakban lehetőséget kell biztosítani az ember-kutya kapcsolat kialakulásához, frekventált helyeket látogatni, ha megbízható és szocializált kutyát kíván felnevelni. Ezen alapelvek megsértése nagyon nagy hibát jelenthet. Amire az akitát életének első évében megtanítja, azt sohasem fogja elfeledni. Idegen emberekkel történő kapcsolat során sem veszíti el őrző képességét, s mint már ezt említettük, ez egy önállóan gondolkodó kutya, ő nagyon gyorsan képes egyedül eldönteni milyen helyzetbe került és annak megfelelően cselekedni. Annak ellenére, hogy az akita agy „önfejű“ kutya, megfelelő vezetés mellett nagyon szófogadó és tanulékony. Minden utasítást képes nagyon pontosan végrehajtani. Nagyon fontos pontja a nevelésnek a kutyában tudatosítani az ő helyét az emberi „falkában“. A gazdi mindig a falka vezető alakja (alfa), a családja a béta, és csak ezután következik a kutya. Ebben következetesnek kell lenni. Ennek elhanyagolása esetén a későbbiek során ellenállásba ütközhetnénk (ez az adott egyed jellemétől függ). Szükség esetén a leghatásosabb tenyésztő módszer a kutyát bőrénél fogva, a halántékán rendesen megrázni és hangsúlyozottan meginteni, „Nem szabad“ vagy „Fúj“ jelzéssel. Ha szükséges, a kutyát a hátára lehet fordítani alárendelt helyzetbe és a kéz ujjaival utánozni a harapást, ismét nagy hangsúlyt fektetve az intelemre. Semmi esetre sem szabad nevelési módszerként ütést alkalmazni kézzel vagy más tárggyal. Ez félelmet váltana ki a kéztől. Az első módszerrel eléri kutyájánál a tiszteletet (nem a félelmet) és megerősíti helyzetét a falka hierarchiájában. Ez a módszer más fajtákra is érvényes, az akitának viszont megvan az az előnye, hogy a falka hierarchiában állandó. Az a gazdi, aki következetes, foglakozik kutyájával, tapasztalatokkal rendelkezik, vagy megfogadja a tapasztalt tenyésztők tanácsait, annak nem kell látogatnia a kutyatenyésztő központot. A másik oldalról ez előnyt jelenthet, mert kutyája kapcsolatban lesz emberekkel és más fajtájú kutyákkal. Hangsúlyozottan figyelmeztetjük azonban arra, hogy olyan központot kell választani, ahol már rendelkeznek ezzel a fajtával kapcsolatos tapasztalatokkal, mert különben több kárt okozhatnak, mint hasznot. Problémák esetén mindig jobb felvenni a kapcsolatot egy tenyésztővel, és ha az nem tud tanácsot adni, akkor tapasztalt kutyatenyésztő segítségét kell kérni. Más kutyákkal teremtett kapcsolatoknál legyen mindig óvatos, mert az akita a kutyafalkán belül mindig domináns kutya (egyéntől függő) és nem kell eltűrnie bizonyos játékos megnyilvánulásokat vagy domináns viselkedést. További egyszerű, de hatásos segédeszköz a neveléséhez kis kortól megtanítani a kutyát arra, hogy a gazdi és annak családtagjai belenyúlhatnak az élelmet tartalmazó tálkájába (időnként az etetést kézből végezni). Ezt valóban kis kortól kezdve kell csinálni, hogy a kutya megszokja, és később nem okoz problémát az így szoktatott egyednek, hogy bármilyen nem kívánatos tárgyat vagy csemegét vegyen el. Ilyen módos is megerősíti pozícióját, a kutya tiszteli és Önhöz képest alárendelt pozícióba áll. A falka hierarchiájának megfelelően az etetést mindig a vezér egyedek végzik és így természetes módon erősítve van a kutyában az a tudat, hogy Ön a felülrendelt. A jól nevelt kutya hagyja, hogy a gazdi bármilyen csemegét vagy kedvenc tárgyát elvegye tőle ellenállás vagy rosszindulat, esetleg még morgás nélkül is. Egészében összefoglalható, hogy az Akita Inu nevelése nem sokban különbözik más fajtájú kutyáktól, de egy kicsit más hozzáállás szükséges. A nevelést nem lehet túlzott idomításra alapozni. Nagyon fontos, hogy a kutya gazdája szeresse őt és ezt akkor is tudomására hozza, ha az utasításokat jól végzi, meg kell dicsérni és jutalmazni kell. Elmondható, hogy egy jól nevelt akita egy teljesen kivételes, barátságos, megbízható, szófogadó, a gazditól érzelmileg függő kutya. Ez a fajta már évezredek óta az ember társa, mely teljesen más kultúrájú környezetből és nemzeti mentalitásból származik. Tanuljuk meg elfogadni ezt az örökséget. Ezután sokkal egyszerűbb lesz, hogy az akita tisztelje Önt.